Ébresztőm hangos csörömpöléssel ébreszt. Lecsapom magamról a takarót, s felülök. A szemeim megdörzsölöm, mivel épp az ablakkal szemben ülök, s délután öt órához híven már régóta hétágra süt a nap, a retinám égeti. Az ébresztőórához nyúlok és kikapcsolom. A fürdőbe megyek és beállok a tükör elé. A szőke hajam nagy hullámokban hullik vállamra, a szemeim alatt hatalmas kékes, feketés karikák futnak, s a bőröm sápadt. Minden reggel ugyan az az arc néz vissza rám. Fáradt vagyok.
Beállok a
zuhany alá, s egyből érzem a hatását a forró vízcseppeknek. Teljesen
felfrissülök, ahogy a forró víz ütközik a bőrömmel. Tusfürdőmet szétkenem a
testem minden pontján, s miután lemosom, kipattanok a kabinból. A törülközőmért
nyúlok és szárazra dörzsölöm bőröm. Becsavarom magam a puha törülközőbe és a
tükör elé állok újból. Észreveszem, a hajam elfelejtettem felkötni tusolás
előtt, így a vége csurom víz. Sóhajtok egyet, de beletörődök. Egy nagy csattal
felfogom loboncom a fejem tetejére, s neki állok a reggeli rutinjaimnak.
Fogmosás, smink és haj.
Fogkrémem
már igen csak fogyóban van, így előveszek egy cetlit a szekrényből és
felfirkantom rá. A cetlit a szekrényre ragasztom és folytatom a fogmosásom.
Ezután csak egy kis halvány sminket viszek fel, ami igazából egy vékony
tusvonalból és rózsaszínes szájfényből áll. Fölösleges túlzásba esnem, az
emberek nem rám, hanem a zenémre kíváncsiak. Hajam leengedem és kifésülöm. Nem
szoktam semmit csinálni vele, csak hagyom, had omoljon természetesen a
vállamra. Belemosolygok a tükörbe és boldogan konstatálom, hogy a karikák
eltűntek a szemeim alól, s már nincs beesve az arcom se.
Kimegyek
a fürdőből, az utam egyből a szekrényhez vezet. Kiveszek egy türkizkék spagetti
pántos felsőt, egy farmer rövidnadrágot és egy kötött, krémszínű kardigánt. A
fiókomból még kikapok egy fehérnemű szettet és felveszem őket. A tükör előtt
állok és tetszik, amit látok. Sokan azt hinnék rám, hogy önbizalom hiányos
vagyok az életem miatt, de nem. Kifejezetten nem. Meg vagyok elégedve a
külsőmmel, a belsőmmel és az életemmel is. Anyának jobb ott, ott nem szenved
legalább és ennek én nagyon örülök. Nincs okom panaszra, mert bár jó lett
volna, ha velem van, de nem lehetek önző.
Kiegészítőként
csak egy barna, bőr szíjas órát kapok magamra, s egyből rápillantok. Öt óra
húsz perc van. A buszon tíz perc múlva indul, így felkapom a gitárom a
hátamra, majd a szandálom is és kimegyek a házból. Bekulcsolom az ajtót, s
lesétálok a földszintre. A postaládát kinyitom és a kivett levelekkel indulok
neki utamra.
Nincs
messze tőlem a buszmegálló szerencsére, így mikor odaérek, még mindig van öt
percem. Leülök a padra, s kiveszem a gitártokomból a bérletem, s várok.
A busz megérkezik, én pedig elsőként szállok fel. Furcsa tudom, de végül is, akik busszal járnak Londonba dolgozni, azok reggel indulnak, s ilyenkor jönnek haza, viszont én egy bárban dolgozok, ahol este kell toppon lennem. Nekem tetszik ez az élet, néha fárasztó, de már el sem tudnám képzelni e nélkül a napjaim.
Középen
foglalok helyet, s előveszem a leveleket. Az egyiken megakad a szemem.
Michael
Margon
Ennyi áll a
feladónál, se cím se semmi. Az apám 20 éven nem keresett erre most kapok egy
levelet tőle. Gyorsan tépem fel, s kezdem olvasni.
Drága
Kislányom!
El se
tudod képzelni mennyire sajnálom, hogy ez idáig nem kerestelek. Nem is tudom,
mit mondhatnék. Sajnálom, de nagyon. Nem tudom visszapörgetni az időt, pedig ha
tehetném, megtenném. Megtenném, s visszamennék, hogy ott legyek melletted,
mikor megteszed az első lépéseid, amikor kimondod az első szavaid, de nem
tehetem. Sajnálom, Kincsem.
Mikor
édesanyád meghalt meg akartalak keresni, de nem tudtam hogyan reagálnál, ha
megtudnád, nem Tom az apád. Nem akartam rád ijeszteni. De most, hogy tudom
biztos kezekből, hogy tudtad végig, sajnálom, ezt is.
Kincsem, tudd,
hogy nagyon szeretlek. Most nem tudunk találkozni, mivel börtönbe csuktak.
Szívem szerint mondanám, hogy segítsd ki édesapád és fizesd ki az óvadékom, de
nem teszem, mert nem érdemlem meg. Én se tettem semmit se az érdekedben,
viszont Kincsem azt megígérem, hogy egy év múlva, mikor kiszabadulok, megkereslek
és melletted fogok állni. Tudom jó, hogy nem kárpótolhatom azokat az
elfecsérelt éveket, de meg szeretnélek ismerni. Képek alapján gyönyörű nő lett
belőled. Tiszta anyád vagy!
Ezernyi
csók, édesapád.
Könnyeim patakokban folynak a szemeimből, de csuklómmal letörlöm őket gyorsan. A tudat, hogy mégis érdeklem az apámat, csodálatos érzés. Istenem! Ha lenne egy kis plusz pénzem, egyből kifizetném az óvadékot, de nem tehetem meg, így is nagyon szűkösen jövök ki a fizetésemből.
A
levelet óvatosan visszacsúsztatom a borítékba, majd belerakom a gitártokba a
kották mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése